A marketing világának alaptétele, hogy kutyával, gyerekkel mindent el lehet adni. De vajon ez minden esetben jogszerűen, a gyerek legfőbb érdekét szem előtt tartva történik? A reklámok varázslatos világa nézőként és résztvevőként is beszippantja a gyerekeket. Cikksorozatomban annak járok utána, hogy hogyan hatnak a reklámok a legkisebbekre. Az első részben azt mutatom be, hogy milyen aggályok és jogszabályi kötelezettségek vetődnek fel, ha a gyerek csak befogadója a reklámnak.
A Gazdasági Versenyhivatal 2015 januárjában adta közre a gyermekeket célzó reklámokkal kapcsolatos kutatását, amely a következő főbb megállapításokat hozta:
a gyermekek nagymértékben fogékonyak a műsorok között levetített reklámokra (80% felett);
a reklámok (és áttételesen a hirdetők) kihasználják a gyermekek gyűjtőszenvedélyét;
a hirdetésekben bemutatott képek befolyásolják a gyermekek általános világképét;
a gyermekek nem képesek kritikusan szemlélni az őket célzó reklámokat. amelyek
A digitális reklámok egyre nagyobb térhódítása nyomán ezek a hatások bizonyosan felerősödtek.
Az Európai Bizottság 2016-ban megállapította, hogy olyan átláthatatlan és kifinomult eszközökkel találkoznak a gyerekek az online játékok, applikációk, közösségi médiumok használata közben, amelyekről egyáltalán nem tudják és nem is ismerik fel, hogy reklámok. Ennek tipikus példái a beágyazott és keresőmarketinges reklámok, amelyek nem mellesleg a gyermekek adatainak jogszerűtlen felhasználását is felvetik. A gyerekek közti folyamatos versengés, saját személyiségük megtalálása és kibontakoztatása a reklámok és azok üzenetei káros irányba befolyásolhatják a gyerekek személyiségfejlődését. A reklámozott termékkel azt próbálják elhitetni a kiskorúval, hogy mindenképp szüksége van a reklámban bemutatott tárgyra, szolgáltatásra, az adott termék fogyasztása vagy megvásárlása különleges előnyökhöz, szerephez juttatja őt. Ha pedig nem jut hozzá, akkor egyértelműen kiszorul a társadalomból, abból a közösségből, ahol a feltétel nélküli elfogadásra törekszik.
A piaci szereplők között bevett gyakorlatnak számít a gyermekkorúak reklámokkal való elérése. Bár ez önmagában nem tilos, vannak jogsértő helyzetek is. A hazai szabályozásban a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény mellékletének 28. pontja a következőképp fogalmaz:
28. Reklámban gyermekkorúak közvetlen felszólítása a reklámozott áru megvételére, illetve igénybevételére vagy arra, hogy győzzék meg szüleiket vagy más felnőttet, hogy vásárolja meg számukra a reklámozott árut.
Azaz minden egyéb feltétel nélkül a fenti körülmények megvalósulása esetén tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatról beszélünk, amivel szemben meg kell védeni a gyerekeket, hogy maradéktalanul érvényesüljenek fogyasztói jogaik.
A Gazdasági Versenyhivatal a 2020. február 21-én kiadott „Gyermekeknek szóló reklámok” ajánlásban külön pontban fogalmaz meg iránymutatásokat az online reklámok esetére is. Ezek az ajánlások nemcsak a piaci szereplők számára lehetnek hasznosak, hanem a szülők képességeit, készségeit is fejlesztik, hogy az online térben, hányféle formában és felületen találkozhatnak reklámmal gyermekeik. Ezen keresztül talán ők maguk is hatékonyabban segíthetik gyermekeiket az online információstengerben. A következő részben annak járok utána, hogy mi van akkor, ha a gyerek maga reklámoz.
Eredetileg megjelent az Óvodai Nevelés folyóiratban.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése